A mai nyelvtöri szeminárium nagyon izgalmas
volt, mert egy, a 17. századi Koreában összeállított japán társalgási könyvet kezdtünk el
olvasni. A társalgás címe 捷解新語(しょうかいしんご/ 첩해신어) , összeállítója pedig 康遇聖 (こうぐうせい / 강우성 ) volt, aki fogolyként került Japánba Tojotomi hadjáratának 'köszönhetően'. A foglyok
többsége kézműves volt, akik még így is jobb körülmények éltek, mint odahaza
Koreában...volt is nagy meglepődés, amikor a háború lezártával a koreaiak hajót
küldtek értük- ugyanis nem nagyon akaróztak hazatérni (笑)
Visszatérve
a 捷解新語-ra, ezt először
1676-ban adták ki és egészen a 19. századig használatban volt, de természetesen egy-két alkalommal javítgattak rajta. A japán szövegnek nem csak a
koreai fordítását, de a kiejtését is feltüntették, mégpedig hangŭllal. Persze ennek megvannak a maga korlátai, nem a
legtökéletesebb, viszont érdekes látni, hogy milyen megoldásokkal
próbálkoztak. Az átírás során még a háromszög
alakú z-t ㅿ is elővették, ami abban az
időben már nem volt használatos a koreaiban.
Néhány példa
ezekre a speciális írásmódokra:
몬만뎨, japánul: mon made もんまて ,
ᄋ고ㅿㅏ라바, japánul: gozaraba 御さらは,
ᄆᆃ수 /az ᄆ az ᆃ felett van/, japánul: mószu (mouszu) 申.